Két világháborús élmény
Áldó kéz
Amikor Hitler 1940. május 13-án le akarta rohanni Svájcot, a támadási parancsra egyetlenegy jármű (se páncélos, se teherautó) motorja sem indult be. Hitler erre általános olajcserét rendelt el – a legcsekélyebb eredmény nélkül.
A támadást lefújták, mire a visszavonulásra valamennyi motor egyből beindult.
Még német tiszti körökben is meg voltak róla győződve, hogy Svájc meg lesz oltalmazva – különösen miután kiszivárgott, hogy ezen a május 13-ról 14-re virradó éjjelen különböző (többek közt német) források egyhangúan számoltak be az adott terület fölötti égi jelenségről.
A Rajna mindkét partján szemtanúk százai látták, amint egy fénysugarakkal övezett hatalmas áldó kéz vonul át a vidék fölött. A kéz és a mozdulat oly jellegzetes volt, hogy benne Flüei Szent Miklóst, Svájc védőszentjét ismerték fel.
Nekünk, magyaroknak van egy áldó kezünk, a Szent Jobb. A támadások idején jusson eszünkbe Szent István királyunk védő segítségét kérni…
A szerzetesek, akik túlélték az atomtámadást
Augusztus 6-án volt az 1945-ös hirosimai atomtámadás évfordulója, amikor az Enola Gay nevű, B-29-es amerikai bombázó ledobta a Little Boy nevű bombát a japán városra. A hétfő reggel negyed kilenckor végrehajtott támadás azonnal megölt hetvenezer embert. A robbanás epicentrumától egy mérföldre, de még abban a zónában, ahol a bomba teljes pusztítást hajtott végre, egy plébániatemplomhoz közel élt egy nyolctagú jezsuita közösség. Az atomtámadást mindegyikük túlélte.
Kis rendházuk is megmenekült, habár körös-körül, ameddig a szem ellátott, a robbanás minden épületet földig rombolt – írja a Catholic Herald.
Hubert Schiffer SJ, a túlélők egyike 30 éves volt akkor, és jó egészségben élt 63 éves korában bekövetkezett haláláig. Mint azt egy 1976-os felvételen elmeséli, azon a hétfő reggelen a szentmise után épp leültek a reggelihez, amikor hatalmas villanás vakította el őket. Elsőként arra gondolt, hogy a kikötőben robbant fel valami, aztán másra kellett gondolnia, mert félelmetes robaj töltötte meg a levegőt. Egy láthatatlan erő felemelte őt a székről és átrepítette a szobán. A padlón eszmélt fel, és amikor körülnézett, semmit sem látott, minden elpusztult.
A szerzetesek csak kisebb sérüléseket szenvedtek, és amint azt később amerikai orvosok megállapították, a bomba radioaktív sugárzása sem okozott náluk semmiféle betegséget vagy elváltozást. A német jezsuita meg volt győződve róla, hogy azért élték túl a támadást, mert megfogadták a fatimai Szűzanya kérését, és mindennap imádkozták a rózsafüzért.
Állítása szerint ez hasonlított arra, ami Dániel próféta könyvének harmadik fejezetében szerepel: Nabukodonozor a tűzbe vet három fiatalt, de azok csak fel-alá járkáltak a tűzben, Isten angyalainak társaságában.
Mivel a japán kormány nem reagált, augusztus 9-én Nagaszakira is ledobták az atombombát. A japán katolikusok kétharmada ebben a városban élt, akik az évszázados üldöztetések után a háború végén ezt kapták jutalmul – írja a Catholic Herald. A Szent Maximilian Kolbe által alapított ferences rendház azonban túlélte a támadást. Õ, aki ugyancsak mély személyes kapcsolatban volt a Szűzanyával, a kolostort a tanácsok ellenére egy olyan helyre építette, amelyet egy kisebb hegy választ el attól a helytől, ahova a bombát dobták, így a hegy megvédte a kolostort.
A Catholic Herald cikkírója, Donal Anthony Foley szerint nyilvánvalóan a Szűzanya közbenjárásának köszönhető, hogy a két kolostor túlélte a támadást.
(Magyar Kurír, 2010. augusztus 11.)
(TCs XXII/4)