Oltalmazó
kéz
Nagypapám
komoly Jézus Szíve tisztelő volt. Nyomda
vezetőjeként is nyíltan vállalta a Jézus
Szíve tiszteletet. Még az ostrom tűzharcában is
első pénteken elkúszott a közeli
kápolnába, hogy áldozhasson. Édesanyám is
vele volt. Nagypapám nyomdájával történt meg
az alábbi esemény, melyről naplójában a
következő szavakkal számolt be.
„1944.
július 2-án angol és amerikai
nehézbombázó repülőgépek
bombázták Budapestet. A hír hallatán
vidékről hazasiettünk…
A
látvány szörnyű volt! A ház kapuja előtt
két
Egy esztendő
múlva a Vilma királynő út sarkán egy
angol-amerikai repülőtiszt – térképpel a
kezében – nézte és kérdezte, hogy hol volt
itt egy térképnyomda. Egy ismerősöm azt
válaszolta, hogy itt, két házzal beljebb van egy nyomda. A
tiszt közölte, hogy az nem lehet! Ez a párbeszéd
néhányszor megismétlődött, mire az
ismerősöm már dühösen megkérdezte, hogy
hát miért nem lehet? A tiszt rövid válasza az volt:
mert azt a nyomdát mi tavaly július 2-án lebombáztuk!
Ezek után
megértettem, hogy miért csapott be a közvetlen
környezetünkben 16 db bomba, de arra is ráeszméltem,
hogy Jézus Szíve ígérete is beteljesedett:
„megáldom a házat, melyben Szívem
képét kifüggesztik és
tisztelik”. Egy oltalmazó kéz védte a házunkat.”