Oltalmazó kéz

Nagypapám komoly Jézus Szíve tisztelő volt. Nyomda vezetőjeként is nyíltan vállalta a Jézus Szíve tiszteletet. Még az ostrom tűzharcában is első pénteken elkúszott a közeli kápolnába, hogy áldozhasson. Édesanyám is vele volt. Nagypapám nyomdájával történt meg az alábbi esemény, melyről naplójában a következő szavakkal számolt be.

„1944. július 2-án angol és amerikai nehézbombázó repülőgépek bombázták Budapestet. A hír hallatán vidékről hazasiettünk…

A látvány szörnyű volt! A ház kapuja előtt két 10 m átmérőjű bombatölcsér, a szomszédos Damjanich utcai ház három emeleten át lerombolva. A mi épületeinken az összes ablak betörve, ajtók kiszakítva, bár egy gyújtó bomba találta el az épületet, de hála Istennek, az nem robbant fel…

Egy esztendő múlva a Vilma királynő út sarkán egy angol-amerikai repülőtiszt – térképpel a kezében – nézte és kérdezte, hogy hol volt itt egy térképnyomda. Egy ismerősöm azt válaszolta, hogy itt, két házzal beljebb van egy nyomda. A tiszt közölte, hogy az nem lehet! Ez a párbeszéd néhányszor megismétlődött, mire az ismerősöm már dühösen megkérdezte, hogy hát miért nem lehet? A tiszt rövid válasza az volt: mert azt a nyomdát mi tavaly július 2-án lebombáztuk!

Ezek után megértettem, hogy miért csapott be a közvetlen környezetünkben 16 db bomba, de arra is ráeszméltem, hogy Jézus Szíve ígérete is beteljesedett: „megáldom a házat, melyben Szívem képét kifüggesztik és tisztelik”. Egy oltalmazó kéz védte a házunkat.”

Jánossy Gábor