A titokzatos lépcső

M. Florian nővér híradása egy tényről

1873-ban a mi drága Szűzanyánk, a Lorettói Világosság Asszonya Akadémiájának Apácái az Egyesült államok déli részén, Új Mexikó tartomány Santa Fe nevű városában mexikói ácsokat szerződtettek. Az volt a feladatuk, hogy a Párizsi Sainte Chapelle mintájára egy gótikus kápolnát építsenek. P. Mouly építész tervei alapján az épület 5 év alatt elkészült. A kápolna 22,5 m hosszú, 7,5 m széles és 25,5 m magas volt. Az építmény már majdnem készen állt, amikor egy konstrukciós hibára jöttek rá. Nevezetesen lehetetlen volt a templom végén lévő Kórusra felmenni. Különböző szakemberekhez fordultak segítségért. Mind ugyanazt válaszolták: A kórus olyan magasan van, hogy egy felvezető lépcső építése lehetetlen, mert túl sok helyet foglalna el a templom hajójából. Megoldásnak csak az látszott, hogy vagy egy létrán kell feljárni, vagy teljesen újból kell megépíteni a kórust. Kétségbeesésükben az apácák teljes szívükből Szent Józsefhez könyörögtek, akinek éppen a névnapja közeledett. Így hát egy kilencedet kezdtek a tiszteletére. A kilenced utolsó napján váratlanul egy őszülő hajú ember jelent meg az Akadémia előtt. Egy szamár kísérte, amely egy szerszámosládát vitt. Magdaléna nővérrel kívánt beszélni, aki akkoriban az apácarend főnöknője volt, hogy neki ajánlja fel szolgálatát a szóban forgó lépcső építéséhez. Magdaléna anya megilletődve rögtön elfogadta a felajánlást. A munka valamennyivel tovább tartott hat hónapnál. Néhány nővér, aki az építkezésben segédkezett, megfigyelte, hogy a titokzatos dolgozó csak egy fűrésszel, egy szögmérővel és egy kalapáccsal fogott neki a munkának. Emlékezetükben felidézve mondták, hogy láttak még néhány fadarabokkal teli vödröt. Amikor aztán Magdaléna nővér a munkást magához hivatta, hogy fáradságát megfizesse, sehol sem találták. Ki volt téve egy jutalomdíj, de hiába. Az épületfa raktárban sem lehetett nyomára bukkanni, hogy onnan származott volna a faanyag.

   A lépcső egy szerkezet 36 körbefutó lépcsőfokkal, éspedig kettő, pontosan 360 fokos spirálban, bármilyen középtámasz nélkül. A kórustól lefelé fut a padozatig, mely teljes egészében tartja. Szögek helyett az építőmester fa szögeket használt.

   Évek során sokan jöttek építészek és tervező mérnökök külföldről is, hogy ezt az építészeti mesterművet megvizsgálják, és látszott rajtuk, hogy elcsodálkoznak azon, hogy még mindig áll és használható. Mások meg voltak győződve, hogy a lépcső a használat közben hamarosan ledől. De

120 év után is még mindig áll.

   Mary nővér volt egyike az elsőknek, aki 13 éves korában osztálytársaival megjárta a lépcsőt. Mesélte, hogy vissza lejönni olyan félelmetes volt a lányoknak, hogy térdelve másztak le. Akkor még korlátok nélkül, ez nagyon is érthető. Néhány szakember megerősítette, hogy a felvezető ív korlátrúdjai egzakt pontossággal vannak behúzva. Belül a lépcső 7 különböző helyen, és kívül 9 ponton a faszerkezetben úgy lett egyesítve, hogy minden rész egy teljes kanyarulatot alkot. Ezenkívül a fa nagyon kemény és nem Új Mexikói eredetű. Hogy honnan származik, az még mindig titok. Egy bizonyos Karl Albach, aki a világítás megoldását intézte, sokszor megjárta a lépcsőt, mert az árammérő a kórus felett van felszerelve. Minden alkalommal egy „felfelé lendítő erőt” érzett, mintha a két 360 fokos fordulat mint egy kifeszített rugó működött volna. A Lorettói Akadémia nővérei meg vannak győződve, hogy a lépcső válasz volt az ő bizalomteljes kérésükre, amikor drága Nagyasszonyunk dicsőséges Jegyeséhez, Szent Józsefhez fordultak, aki példaképe a dolgozóknak és pártfogója a gondok miatt szenvedőknek és a bajba jutottaknak.

(A lépcső képét lásd a hátlapon – a szerkesztő)