Szent őrangyalom segített

2010. június 4-én történt, hogy a nagy forgalom miatt eleve késve tudtam csak indulni Budáról a Katolikus Rádió stúdiójába a rózsafüzér imára. Átfutott az agyamon, hogy fél óra alatt nem fogok átérni kocsival, mivel olyan dugók vannak mindenhol, helyette inkább metróval kéne mennem, de rögtön jött a másik gondolat, hogy Anyósomnak megígértem, hogy az ima után hazaviszem, tehát mégis kocsival kell mennem.

   Nem sokkal a Moszkva tér után már láttam a sorállást a Dunapart felé. Az alsó rakpart le volt zárva az árvíz miatt, ezért váratlanul sok kocsi volt mindenhol. Egy kis kitérővel sikerült néhány lámpányit nyernem. Újabb kis „csel”, újabb néhány lámpányi kocsi mögöttem. De ott aztán már nem volt több ötlet, csak az araszolás. Az ésszerűség azt mondta, hogy forduljak vissza, úgyis lehetetlen. A Kolosy térnél araszoltam hét óra előtt 12 perccel. A stúdió padig a Hősök tere után… Megszólalt bennem a „dac”, csak azért is odamegyek, még akkor is, ha a stúdión kívülről imádkozom a többiekkel. Közben persze kértem szent őrangyalom segítségét folyamatosan. A Kolosy térről felhívtam az egyik imatársamat, aki közölte, hogy ők már benn ülnek a stúdióban. Megbeszéltük, hogy mi lesz, ha nem érek oda.

   És akkor a Kolosy tér után szépen, folyamatosan elkezdett gyorsulni a tempóm. Az Árpád hídról a pesti oldalon legurulva még soha nem tudtam olyan zöld hullámot elkapni, mint most. A Hősök terén még megállított egy piros lámpa. És amikor megérkeztem a stúdió elé, ránéztem az órámra: kettő perc volt még az élő adásig! A szokásos imánkat, amit előtte szoktunk imádkozni, azt én már a kocsiban magamban, hangosan elimádkoztam, így gyors egyeztetés után mégis részt vehettem a közös imaszolgálaton!

Hála érte az Istennek, hogy angyalát küldte, aki gondoskodott arról, hogy mégis odaérjek, bár emberileg lehetetlen volt!

Jánossy Gábor