A Szűzanya rózsafüzére fegyver és gyógyszer

A Szeretetlánggal néhány éve ismerkedtem meg. Már imádkoztam egy ideje ennek a lelkiségnek a tagjaival, de csak egy imaforma volt a többi között, egészen addig, amikor a szeretetláng rózsafüzér által a számomra is az eddigi legmegindítóbb, átütő imameghallgatásban volt részem mindössze alig 15 perc alatt ami életmentése volt a Szűzanyának, fantasztikus volt!

2007. október 13-án a fatimai templomban voltam Soroksáron és részt vettem az imádságban sok mély fájdalomtól vergődve. Imádkoztam és nagyon kértem valamit, amit pár órával később legnagyobb meglepetésemre meg is kaptam, de nem tudtam vele mit kezdeni és elszúrtam. Nagyon bosszantott és teljesen kétségbeestem tőle, hogy milyen nyomorult vagyok és nagy szomorúság, kétség, világvége, önsajnálat, düh, bűntudat, mi lett volna, ha... és öngyilkossági gondolatok mardostak, úgy éreztem mindez a nyakamban ül és nagyon nehéz terhet cipelek, ami húz lefelé. Próbáltam imádkozni, de nem ment, talán csak annyit bírtam kinyögni, hogy Szűzanya ments meg, segíts! (de ez csak döntés volt, érzelem nem volt benne, mert az nagyon sötét volt, nemcsak bennem, hanem körülöttem is). Az Andrássy úton gyalogoltam az Oktogon felé, (vonszoltam magam) hátha kijárom magamból ezt a benső szívszorítást (ez délután volt) és a Vörösmarty utca magasságában jobb kéz felől egy kocsma közelében egy aládúcolt ház előtt éktelen artikulálatlan ordításra lettem figyelmes. Éreztem, hogy oda kell mennem, és elindultam a hang irányába. Érdekes látvány fogadott. Egy nő ordított, egészen különleges pózban. Fejjel lefelé, mint aki pucsít, az arca a földön, a feneke az égnek, mintha ülne valaki a fején. Nem bírta felemelni onnan a fejét, a szeme, illetve a tekintete, amennyit láttam belőle elég sötét volt. Egy másik nő, járókelő guggolt mellette és mondogatta, hogy nyugodjon meg, de az csak üvöltött, káromkodott, szidta a pasiját, a gyerekét, mindenkit, arról kiabált, hogy öngyilkos lesz(!) Kezdtem megérteni, hogy az előbbi gondolataim nem annyira rólam szóltak, és éreztem, hogy dolgom van itt. Kérdeztem mi történt, a guggoló nő elmondta, hogy a zebráról húzta ide ezt a nőt, mert lefeküdt az úttestre, hogy öngyikos lesz. Nagyon kedvesen, halkan beszélt hozzá, látszott, hogy profi segítő. Én kissé hátrébb léptem, nem mozdultam onnan, akkor már tudtam, hogy gyorsan kell cselekedni, magamban a Szűzanyát kezdtem hívni, hogy jöjjön és csináljon valamit és persze Jézust. Űztem ezerrel Jézus nevében a Gonoszt, akiről valahogy ráébredtem, hogy a nő fején ül (szerencsére nem láttam). Éreztem, hogy nincs idő a sima rózsafüzérre de melyik a leghatékonyabb és leggyorsabb... és eszembe jutott a Szeretetláng rózsafüzér és belekezdtem. Közben többen odajöttek bámészkodni. A szelektív figyelmem a rádiózás évei alatt, különösen az élőműsor készítés miatt olyan fokúra kifinomult, hogy tudok egyszerre több felé figyelni, így beszélgettem is egy pár szót az emeberekkel, de közben megállás nélkül imádkoztam. És egy csodálatos imameghallgatásnak a tanúja lehettem: az 5 tized kb. 10-15 perc alatt elmondható, és az első tizedben a nő elhalkult, a második tizedben már csendben volt, fel tudta emelni az arcát a földről, a harmadik tizedben már felegyenesedett, a negyedik tizedben már törökülésben ült és az ötödik tizedben már guggolt, nevetett és arról beszélgettek, hogy hogyan lehet megoldást találni erre a helyzetre, milyen lehetőségek vannak, hol és kitől és milyen segítséget kérjen. :) Fantasztikus volt! Határtalan és leírhatatlan volt az örömöm! Nagy lelki békém lett és még a nap is kisütött. Éreztem, hogy már nincs itt rám szükség és mivel amúgy is hátrébb álltam, indulni készültem, de azért odaköszöntem a guggoló nőnek és a megszabadítottnak is. És akkor egy olyan visszajelzést kaptam arról, hogy a Szűzanya jelen volt, amit soha nem felejtek el: a megszabadított nő rám nézett, a szemei (!) döbbenetesek voltak, mosolygott, de a szemeivel is, aminek különös fénye volt. Nem láttam a szemgolyóját, csak mintha gyémántok csillogtak volna a szeme helyén, kristálytiszta világoskék drágakövek. Megértettem, hogy a vakság, amit a Sátán okozott, abból szabadult fel és ez a világos színű csillogás, ez a kék lobogás, az ami a szemében van, ez a Szeretetláng! Ilyet még életemben nem láttam! Guggolt és két kézzel nyúlt felém, mint egy kisgyerek, megragadta a karomat és mint aki a halálból jött vissza (onnan jött!) magához húzott és mint a kisgyerek az édesanyjának, aki nem hagyta el, adott két nagy puszit és úgy szorított, mint aki soha nem akar elengedni. A guggoló nő megdöbbent, hiszen ő volt, aki jogosan gondolta, hogy visszahozta ezt a nőt (egyébként rágondolva is imádkoztam közben) a halálból, én meg tudtam, hogy ez az ölelés a Szűzanyának szólt és valószínűleg Őt láthatta ez a megmenekült fiatalasszony. (Gondolom a Szűzanya ott állt mellettem, miután Hozzá imádkoztam. Itt kezdett világossá válni, hogy milyen fontos, hogy kire figyelünk, kit engedünk be a gondolatainkba! Ha a Szűzanyára figyelünk az általa kért imákkal, Ő Jézushoz vezet minket, aki ezáltal szintén jelen van és azért is akiért imádkozunk és aki imádkozik azt is szabadítja!) Beszéltünk két szót, megköszönt nekem mindent (!) pedig én egy szóval sem mondtam neki, hogy mit csináltam, csak ezután azt, hogy az Isten és a Szűzanya nagyon szereti, és hogy ő adott nekem nagyon sokat (hiszen én is megmenekültem). Hatalmas örömmel a szívemben, ujjongva, hálát adva és dicsőítve az Urat és a Szűzanyának örülve jöttem el.

Cs. Szabó Dóra