Az Üdvözlégy és a haldokló tudós

Èmile Littrè (1801-1881) francia tudós, aki filozófiai művek mellett megírta a francia nyelv történetét, egész életében lelkes materialista volt,

vagyis hitetlen. Mégis, halála óráján megtért. Ezt már előre jelezték azon tettei, amelyekből következtetni lehetett lassú, titkos lelki fejlődésére.

Mindig hagyta, hogy felesége és leánya teljesítsék vallási kötelességeiket; péntekenként ő is velük böjtölt.

Az 1860-as évektől kezdve Franciaországban a katolikus iskolákat az állam be akarta záratni azzal, hogy megtagadta tőlük az anyagi támogatást, hiába voltak a törvények. (Mintha csak ma lenne Magyarországon!) Littrè a Notre-Dame-des-Champes plébánosának minden évben átadott háromszáz aranyat az egyházi iskolák támogatására. A jezsuita atyák által fenntartott kollégiumok bezárása ellen nyilvánosan tiltakozott. Élete vége felé vallásos témájú könyveket is olvasott, például Lacordaire domonkos rendi szerzetes nagyhírű beszédeit és a katekizmust.

Kevéssel halála előtt elégette végrendeletét, amelyben az állt, hogy pap nélkül temessék. És amikor az őt ápoló apáca a rózsafüzért imádkozta az ágya mellett, mindig vele mondta: "imádkozz érettünk bűnösökért". Ezt mondta: "siratom bűneimet és nem tudok kitől bocsánatot kérni."

Isten megjutalmazta ezeket az első, felé tett lépéseit. Littrè nem volt megkeresztelve, és a halála előtti éjszakán erősen felindulva hívta feleségét. "Elveszett vagyok - mondta neki -, kereszteljen meg." Littrè asszonya örömmel és azonnal teljesítette a haldokló kérését, nehogy a papra várva késő legyen. Littrè elmondta a Hiszekegyet és Istennel megbékülve távozott ebből a világból odaátra. A közeli templomban ravatalozták fel, onnan temették, keresztényi módon. Hitetlen tudós társai előtt még holtában is tanúságot tett későn, ám mégis megtalált katolikus hitéről.

(Fordította: Török József)