Jézus a bűnöshöz is irgalmas

1887. március 19-ről 20-ra virradó éjszaka Párizsban, a Montaigne utcában háromszoros gyilkosságot követtek el. Egy fiatal nőt - aki ama ősi ipart űzte -, cselédjét, és annak kislányát ölték meg. A gyilkosság híre hallatlan izgalomba hozta a nyilvánosságot. Két nappal később Marseilleben egy bizonyos Henri Pranzinit gyilkosság gyanújával letartóztattak, majd bíróság elé állítottak. Pere július 9-13. között zajlott, és egész Franciaország érdeklődését magára vonta.

Pranzini valójában nem olyan volt, amilyennek a bűnözőket megszoktuk. Erős személyiségnek látszott, tudatosan szegült szembe a társadalom törvényeivel. Harminc éves volt, tanult, sok nyelven beszélő, világot látott ember. Az anarchisták szektájához tartozott, akik tagadták Istent, a magántulajdont és a házasságot.

"Bármilyen furcsán hangzik, az első pillanattól fogva éreztem, hogy Pranzini nem egy szokványos bűnöző, az én meggyőződésem szerint egy mélységesen boldogtalan, önmagától is rettenetesen szenvedő ember, aki kétségbeesésből gyilkolt, nem pedig hideg gonoszságból. Megéreztem a bűnösökhöz szóló jézusi ígéreteket, felismertem, hogy egy valódi bűnöst bízott rám Isten. Meg kellett mentenem Pranzinit, a lelkét, azaz ki kellett imádkoznom Istennél, hogy bocsásson meg neki, fogadja vissza, mint a tékozló fiút, továbbá: megbocsátó szeretetét tegye láthatóvá azok számára, akik vádolják és megvetik. Hogy a bűnösökért való további imádkozásra megerősítést kapjak, azt mondtam a jó Istennek: bizonyos vagyok benne, hogy meg fog bocsátani a szerencsétlen Pranzininek, s hiszem ezt még akkor is, ha nem fog meggyónni s ha a bánatnak semmiféle jelét nem fogja mutatni. Bízom Jézus végtelen irgalmában, de mégis kérem tőle, egyszerűen csak vigaszomra, egyetlen jelét a bűnbánatnak... Ezek után minden erőmet mozgósítottam, mert hittem Jézusban, aki a megroppant nádat nem töri el, és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki. Jelért ostromoltam Jézust, olyat kívántam, ami azt tanúsítja, hogy Pranzini töredelme az Istenből feléje áradó szeretet következménye. A jelet megkaptam. Pranzini kivégzése előtt háromszor is megcsókolta a börtönlelkész által odatartott keresztet. Imám meghallgatásra talált. Megbizonyosodhattam, hogy az isteni szeretet tüze a legnagyobb bűnöst is visszatérítheti a pokol kapujából. "

(Lisieuxi Szent Teréz naplójából)