A Szűzanya
válaszolt
A Tengernek Csillaga
folyóirat kiadása folyamatos terheket ró rám, a
folyóirat szerkesztőjére, hiszen a lap belsejének
összeállításában van csak folyamatos
segítségem, az összes többi
ügyintézéshez egyedül voltam. Sokan ismerik már
azt, hogy főállás, mellékállás
és öt gyermekem mellett csinálom a
lap ügyében azt, amit tudok. Gyermekeim
növekedésével a gondok is természetszerűen
növekednek, ezért eljutottam már addig a pontig, hogy
kénytelen voltam elhatározni, hogy a lapot ez év végével
befejezem, hiszen 2-3 éve folyamatosan keresek segítséget,
de nem találok. Már több atya is akart küldeni vagy
küldött is segítséget, de valahogy nem alakultak
úgy a dolgok, hogy tartós segítségem legyen.
Augusztus
folyamán teljesen váratlanul egy buszos csoporthoz csatlakozva
Erdélybe jutottam. Ez a csoport az utolsó
éjszakáját Szőkefalvára egyeztette le. Ezt az
alkalmat kihasználva sikerült beszélgetnem
Rózsikával, a látnok asszonnyal.
Segítségét és egyben tanácsát is
kértem, a Tengernek Csillaga című
lap sorsát illetően. Hallott már a lapról,
ezért mondta, hogy kár lenne, ha abbamaradna. Javasolta, hogy
imádkozzak egy kilencedet a Szűzanyához azért, hogy
egyértelmű igen vagy nem választ kapjak.
Néhány mondattal később azt mondta:
„inkább három kilencedet imádkozzon!”
Elfogadtam javaslatát és két napon belül
elkezdtem a Szűzanyához szóló kilencedeket.
A harmadik kilenced
közepénél tartottam, amikor szeptember 4-én Szőkefalvára
mentünk, a Szűzanyát várva. A buszon egy-két
embernek elmondtam az egyik legégetőbb problémámat, a
lap jövőjét illetően. A jelenés előtt tudtam
beszélni Rózsikával és kértem, hogy ha egy
mód van rá, kérdezze meg a Szűzanyát, hogy mi
legyen a lap sorsa. A jelenés után szintén bementem
hozzá. Azt mondta: „Megkérdeztem a Szűzanyát
és csak annyit válaszolt, hogy »a
lapot folytatni kell!«”. Hirtelen elszorult a szívem,
hogy akkor mikor és hogy fog küldeni
segítséget, hiszen ez a feltétele a folytatásnak.
Ahogy kiléptem
a szobából, egy kedves hölgy odajött hozzám,
akivel egy buszon jöttünk, és kérdezte, hogy mit
válaszolt a Szűzanya. Elmondtam a tömör választ. Ő
csak annyit mondott, hogy beszéljünk róla majd Budapesten.
Egy hét
múlva felhívtam telefonon az illető hölgyet, aki azóta boldogan segít a lap kiadása
körüli teendőkben. Hála az Istennek és az ő
kedves leányának, a Szűzanyának!