Hajlandó volt fogadni

Hat éve vagyok Mária Légiós testvér. Munkámat, amit magam választottam, nagyon szeretem. Kórházba járok az elfekvő osztályra, azon kívül Idősek Otthonait is felkeresem, szintén az elfekvő osztályokat. Jó szót, mosolyt, imát, és simogató kezet viszek, szeretnek, alig várnak. A Szent Imre Kórházban, a férfi osztályon a következő történt. Az egyik beteg férfiért sokat imádkoztam, igen sokat agitáltam, fogadja el az Úr Jézust. Állandóan nemet mondott. Egyik alkalommal éppen a felesége is ott volt, és ő is kérte, hogy gyónjon meg és vegye az Úr Jézust magához a betegágyán. A férfi keze béna volt, nem tudott fogni semmit, minden igyekezete sikertelen volt. Azt kértem csak tőle, hogy legalább egy áldást mondhassak és had hintsem meg szentelt vízzel. Nehezen, de megengedte. Ezután szenteltvízbe mártottam kezemet és rátettem a fejére, hogy áldást adjak:

„Drága beteg testvérem, megáldalak téged most a Szűzanyánknak különleges áldásával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Most segíts meg Mária… Oltalmad alá futunk…”

Akik mellette álltunk, meglepődve láttuk, hogy a beteg béna keze megmozdult. Az éjjeliszekrényen levő pohárért nyúlt, és vizet ivott. Amikor ezt felfogta, egy pillanatra megállt a lélegzete és igent mondott, hajlandó fogadni a papot. A felesége sírt és szinte őrjöngve kiabált: „Mi történt, mi történt? Hát eddig béna volt a keze!” Erre én azt mondtam: „Na látja, kedves, ez Jézus csodája”.

Kontra Józsefné Anna